Az olvasópróba óta felpörögtek az események a IV. TITÁNium Színházi Projekt második bemutatója, a Gólyakalifa körül.
Róbert Juli (dramaturg), a produkció egyik mentora már kétszer is meglátogatta a stábot, hogy szakértőként hasznos tanácsokkal lássa el a produkciót. Sokat mesélt a hiteles karakterábrázolásról, és arról, hogyan kell elengedni frappáns, már megszeretett mondatokat, megoldásokat annak érdekében, hogy a szöveg feszes és tömör maradjon.
Ennek a rendkívül összetett és felkavaró regénynek az adaptációja nagy próbatétel több szempontból is. Babits ezüstös, bársonyos nyelvezetét modernizálni és hétköznapivá tenni kulcsfontosságú, csakúgy, mint a párhuzamos idősíkok érzékeltetésének megtervezése. A sokszor egymásból kiinduló, egymásba visszatérő, majd összefonódó történetszálak, az ébrenlét és az álom kettős és ellentétes világának visszaadása rendkívüli felkészültséget és koncentrációt igényel mind a rendezőpárostól, mind pedig Endrétől, akinek egyedül kell Tábory Elemér (a darabban Máté) alteregóit életre keltenie.
Az alkotófolyamat egyik legérdekesebb fázisa a videó technika fokozatos beépítése az előadásba. Amennyire izgalmas, annyira nehéz is, hiszen ezen múlik, hogy a darab valóság síkja,- és a szegény fiú jelenének ábrázolása valóban eltérjen egymástól.
És ha már a technikánál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy Horváth Jenny extravagáns díszlete hamarosan elkészül, valamint néhány napon belül az előadás plakátját is megmutatjuk Nagy Gergő (fotós, grafikus) jóvoltából, hogy még jobban felcsigázzuk az érdeklődést!
Mutatunk még néhány friss, jelzésdíszletben készült próbaképet is:
